Kegyetlen vagyok. Már tudom. Persze csak is és kizárólag azért, hogy mikor kegyetlenségem végére érek, akkor elmondhassam, én bizony mindent megtettem ezért az emberi kapcsolatért. Mert én bizony másként működöm. Nekem nem...
Koldi már a kirándulás előtti nap lázban égett, hogy kikkel fog találkozni, milyen tündér és kobold barátokra talál. Csak fecsegett, és fecsegett egész este, és próbált nem venni tudomást Loncika mostani általános...
Mostanában mókásan egyfajta dalt dúdolgatok magamban, ami imígyen szól: „Meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály…” Persze közben újrateremtettem önmagam egy vakmerő huszárvágással.
Igazából zavaros napok fognak...
Olyan édesen, csendesen lebbenős volt ez a karácsony. Olyan türelmesen simogató, kedvesen mosolygós. Az a kicsi zaj, ami benne volt, az a kicsi türelmetlenség is csengőkén csilingelt. Béke volt, megbékélt, kibékült, lehiggadt...
Loncika bámulta a kezében lévő gyrost. Nem harapott bele, csak nézte. Talán azt kereste, hol kezdhetné úgy meg, hogy ne csöpögjön ki belőle minden, de Koldi élt a gyanúperrel hogy ebből sem lesz nagy lakmározás. – Bele is...
Koldi a kórházi ágy lábrészének rácsán ült. Nem lóbálta a lábát, nem cigánykerekezett, és nem akarta megnevettetni Loncikát. Csak nézte a sápadt, semmibe tekintő arcát, és tudta, ő most egészen máshol jár. Attól...
A Duna part felé tartott Loncika és Koldi biciklivel. Meleg, kora őszi délután volt, és gondolták lemennek kacsázni a folyó partra. A tündért mindig nagyon boldoggá tették ezek a spontán kitalált kirándulások, hiszen most is...
Loncika már második óráját töltötte unottan a bankban. Tőle látványosabban csak tündér énje, Koldi unatkozott, mikor megszólalt a várva várt csilingelés, és mellé a 150-es sorszám. Őket hívták az egyes pulthoz. Aznap...
A kósza tündéreket fürkészte Loncika éppen, mikor megint csak kiszúrta Áront. A lány nagyon örült, mert a tündér fiú a helyén üldögélt! Ott, ahol azok a tündér ének üldögélnek, akiknek az ember énjük tudatában van...
- Koldi! Miért jobb nekem veled, mint nélküled? Mért nem vagy velem, ha másokkal vagyok, miért csak akkor vagy velem, ha egyedül vagyok? – suttogta bele a hajnali napfelkeltébe Loncika. – Tudod, már olyan sok év telt el, már...
